A Szigetköz, Magyarország legnagyobb szigete, önmaga is folyók, csatornák, ágak és holtágak által átkarolt regényes szigetek szövevénye. Aki itt él, az minduntalan vizet talál, ha nem folyót, akkor tavat, ezért jó, ha úszni tud. Úszni persze nem csak a Lajtában vagy a Mosoni-Dunában lehet megtanulni, hanem például a mosonmagyaróvári Termálfürdőben is. Lakatos István úszómesterrel, a Flexum SE egykori versenyzőjével és úszóedzőjével beszélgetünk.
Kiken múlik, hogy a gyerekeinknek biztos úszástudása legyen?
Az iskolán, a szülőn és persze magukon a gyerekeken.
Az úszásoktatókon nem?
Ha idekerül a fiatal, és akar velem együtt dolgozni, akkor igen, akkor rajtam is múlik.
Három évtizede oktatod az úszást, nem fáradtál bele?
Jó látni, hogy a kezeim alatt fejlődnek a gyerekek, s hogy biztos úszástudással kerülnek el. Ez mindig is élményt jelentett a számomra, de tudod, az utóbbi években még mást is megfigyeltem. Néhány kis tanítványomnak a segítségemmel elsajátított egy-egy mozdulata mind többször felidézi gyermekkori önmagamat. Tíz éve még ilyenre nem volt szemem, lehet, hogy ez a korral jár?
57 éves vagy, hol van még a kor… Csak apróságokat oktatsz?
Nem, nem! Igaz, hogy ötéves óvodásokat is, de főleg iskolásokat, 18 éves korig.
Ha valaki idejön, mindannyiukat a kezdő csoportba sorolod?
Általában igen, de egy új jelentkező (a vízzel való kapcsolatától, ügyességétől, akaraterejétől függően) egy idő után átkerül a középhaladók közé. Ők már a 33 méteres medencében úsznak mind többet és többet, eleinte még a medence szélén, sőt meg is állhatnak a táv közben. A medence közepén úszó haladók azonban már önállóan, egyvégtében róják a hosszakat. Aki végig itt marad, az mellen és háton is biztonsággal fog úszni.
Most nézed a tanítványokat, de valamikor te is voltál kezdő!
Valamikor?! Ötéves voltam, amikor egyszer majdnem vízbe fúltam. Nagymamám azonnal beíratott az úszóiskolába. Pintér János, Csillag József, Huszár Károly és Hohner György kezei alatt megszerettem a vizet és annyira megtanultam úszni, hogy 15 éven át voltam az 1977-ben alakult Flexum SE sikeres versenyzője. 1986-ban elkerültem Mosonmagyaróvárról, de visszahívtak egykori csapatomhoz, így 1991 óta hol úszóedzőként, hol úszásoktatóként, hol pedig úszómesterként dolgozom. Most ez utóbbi pozíciót töltöm be, de mellette gyerekeket is oktatok.
Szoktál visszagondolni a régi szép időkre?
Nem vagyok nosztalgikus alkat, de azt nekem sem lehet elfelejteni, mert minden ott kezdődött. Nem csak az úszást, de az edzősködést és az oktatást is egykori mestereimtől tanultam. 16 évesen már segédedző voltam, 1993-ben pedig hivatásos edző lettem. Palkovits Attilával, Takács Krisztiánnal edzettük a Flexum SE felnőtt úszóit, s mivel az utánpótlást is magunknak kellett kinevelnünk, gyerekekkel is foglalkoztunk. 2004-ben azonban megszűnt az úszószakosztály, és ezzel befellegzett a versenysportnak is, én meg véglegesen úszómester lettem.
Az edző a versenyzőket készíti fel, az oktató úszásra tanítja a gyerekeket, de mit csinál az úszómester?
Azt, amit egy hajón a fedélzetmester: ügyel a medencék körüli rendre, a munkatársakkal együtt gondoskodik a fürdőszolgáltatások zavartalanságáról, válaszol a vendégek kérdéseire, segíti őket, ügyel a balesetek megelőzésére, elsősegélyt nyújt és szükség esetén életet ment.
Úgy tűnik, hogy az úszás terén már nem sok újat tudnának neked mondani. Mint mondtad, valamikor versenyúszó voltál… Miért is hagytad abba?
Sokak között Hargitay András és Mark Spitz is a példaképem volt, azt szerettem volna, ha én is olimpiai dobogóra állhatok, de másfelé fordult az életem szekerének rúdja. A víz szeretetétől azonban semmi sem tántorított el.
Ha már egyesületnek nem is képzel utánpótlást, de hogy állsz a sajátoddal?
A fiamra gondolsz? Bár kiválóan megtanult úszni, de ő diplomás gépészmérnök-járműmérnök lett, ami szintén egy igen becsületes „sportág”. A ma még csak 19 hónapos lányunokámat úgy négy év múlva igen nagy örömmel fogom úszni tanítani.
Vizsy Ferenc
